Erre a kérdésre nem tudok pontos választ adni, de megpróbálkozom.  12 éves korom óta ott van a szívemben Jézus, a Szentírás. Előtte is rengeteget hallottam és tudtam a Bibliáról, hiszen erre neveltek, de csak ekkor tudatosult bennem, hogy én is részese szeretnék lenni ennek az egésznek, támaszkodni szeretnék Istenre. Az iskolában minden héten a kezembe került hittan órán a Szentírás, tudtam a történeteket, pár igét kívülről, mindennek tudtam a definícióját , de csak ezután kezdtem igazán figyelni az igékre és arra, hogy ezzel mit üzen nekem Isten. Ez óriási változás volt az életemben.
Elkezdtem hinni. Hinni abban, hogy van valaki, akire mindig számíthatok, aki mindig vigyáz rám és ott van velem.  A Szentírás pedig utat mutatott. Igen, ez az egyik, nekem a Szentírás útmutatást ad. Amikor nap elején elolvasok vagy hallok egy igét vagy egy igehirdetést és abból megfog valami, többször elmondom magamban és megpróbálom megjegyezni, hogy amikor azon a napon valami nehézség ér csak vissza tudjak gondolni rá.  Nem mindig sikerül, de amikor igen akkor úgy érzem előrébb jutottam. Amikor valami választás előtt állok, elolvasom a mai igét és mindig kapok valami útmutatást belőle, hogy hogy döntsek. Rájöttem, hogy mindig hallgatnom kell arra, amit a Biblia „mond” mert  Isten a szavakon keresztül megpróbálja igazgatni az életemet hogy mit tegyek, és jobb hogyha ezt követem és nem a bolond elképzeléseimet. Megtapasztaltam, hogy amikor nem azt tettem, amit Isten” írt”nekem, hanem mentem a saját fejem után egy óriási hibát követtem el, ami miatt rengeteget szenvedtem. Szóval beláttam, hogy jobb, hogyha a Szentírás szerinti útmutatást követem és odafigyelek, mit üzen nekem Isten a szavak által. De nemcsak útjelző táblák az igék, hanem biztos pontok is.  Ez a másik. Tudom, hogy ami a Szentírásban van, az úgy is van. Kapaszkodhatok bele bármikor. A kedvenc igém, amit a konfirmálásomkor is mondtam: „Még ha a halál árnyékában járok is nem félek a gonosztól, mert te velem vagy „Nem valami kedves ige, de nekem rengeteg erőt ad. Nagyon sok mindentől félek. Nemcsak fizikai dolgokra gondolok, mint például a pókok, cápák, szűk vagy sötét helyek (bár ezektől is nagyon félek) hanem azokra a dolgokra, amik legtöbbször csak a fejemben vannak, de bekorlátozzák az életemet. Nem tudom kívülről ez mennyire látszik, de félek az új dolgoktól, félek belevágni valamibe , főleg ha ismeretlen. Félek az emberek véleményétől, a bukástól, hogy valami olyan fog velem történni, amin nem tudok túllépni és még sorolhatnám. Mind a fizikai mind a lelki félelmeknél rengeteget segít az, hogy tudom hogy van egy kapaszkodóm, egy biztos pont. Ha valami előtt állok, elmondok egy igét vagy egy imát és hiszek. Hiszek abban, hogy amit elmondtam az úgy is lesz. Nemrég volt velem egy olyan eset, hogy este sétáltam az utcán és egy eléggé furcsa alak ment mögöttem. Eléggé élénk a fantáziám és már le is játszódott a fejemben a halálom 600 verziója de aztán beugrott a konfis igém és elmondtam egyszer, aztán még egyszer és addig mondtam és mondtam amíg lenyugodtam. Ha Istennek valamiért az a terve hogy bántódásom essen úgyis esni fog, ha ez az ember okozza, ha nem, de bíztam az igében. Nem egy és nem kettő ilyen helyzetbe kerültem már és mindig megnyugtatást kaptam. Isten a Szentírás szavai által lecsendesítette a lelkemben tomboló félelmetes hullámokat.
A Szentírás tehát nekem az útmutatást, a kapaszkodót és a biztos pontot jelenti.

Sótonyi Eszter